Sehol se mindegy, hogy mit csinálsz, nem mindegy, hogy kivagy.Lehet sokan állnak mögötted, de akkoris senki vagy

Ebben a világban felnőni ,hidd el nem egy álom.Egyre jobban fáj, ahogy az embereket látom.

"Megérinteném az eget, hogyha lehet, De nekem a földön jutott másmilyen szerep."

"Keresem az utamat előre mutatva, Minden nap csak a megváltást kutatva."

"A nyugalom az mindig a múlt felé mutat és a lélek is néma, hogyha rossz felé kutat"

"hisz nyugalom van, és csak csend, meg se rezdülök de ha Te lelépsz, akkor én is egy kicsit eltűnök.."

"Sokszor megkérdezték, hogy kezdtem az egészet és miért lettem, de ahogy a napok múltak egyre kevésbé értettem."

Semmi hiszti, csak egy pohár whisky...

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

..Mért nem tudom elfogadni,hogy örökre vége,  Miért várom most is,hogy visszajöjjön végre? Mért álmodom mindig,hogy velem van újra? Miért kell naponta gondolnom a múltra? Miért fáj,ha látom,vagy miért fáj,ha nem,  Miért van,hogy feledni nem tudom ma sem? Miért fáj,ha szavak nélkül,némán eltapos, hisz ez köztünk szinte már mindennapos. Miért érzem azt,hogy mégis jó lehet? Miért kell szeretnem,ha ő nem szeret???

Vesztettél el jó barátot, hagytad kihülni a szerelmet Mert nem volt idöd felhívni, hogy annyit mondj: "SZERETLEK"?":/

Egy álom

Hiányzik az érzés, hogy hozzád bújjak,Csókod ízét kívánopm újra. Érintésed mely végig simít, Testem ég és lelkem sikít. Majd kikapcsol az érzés, Nem tudom hol vagyok, Szívem kalapál...Testem vacog.Végig csókolsz ajkaiddal, De rájövök csak álmodom, S egyedül fekszem ágyamon.

Mikor első csókban összeforrt ajkunk, tudtuk ez nem elég, hiába hazudtunk. Mégis áltattuk magunkat, ennek vége kell lenni, De tudtuk, többé egymást nem fogjuk feledni. Következő átélt csodás órák gondoltuk szép emlék lesz, De már tudtuk, hogy az életünk ezután teljesen más lesz. Testünk s lelkünk összeforrt a hajnallal, s szívünk ellenkezett a kimondott szavakkal. Hazudtunk magunknak, szép volt, majd elfelejtjük, de mikor ébresztett a reggel, tudtuk már, ezt nem tehetjük. Felkelt a Nap, ragyogott az égen, Szerelmünk lángjai táncoltak a fényben, s egymás szemébe nézve suttogtuk az égnek, mostantól együtt fogjuk átélni a borzalmat és szépet. Tudtuk, hogy most el kell válnunk, de csak egy kis időre, s a búcsúcsókkal legördült arcunkon szerelmünk forró könnye.

"Csak elveszett álmok, miket évekig kerestél, Újrakezdted százszor, de mindig vesztettél. Folytatni nincs erőd, úgy érzed, nincs jövőd,<br />De nem adhatod fel, van még időd. " [Sing-Sing]

Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok. A csodák helyett, csak egy mosolyt adhatok.

Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba afantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre,ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogyelegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért mbánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botluntani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk e. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nemnk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít,t legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre má hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúkank a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteniak mi őket. Ördögikör ez.

"Tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? Mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reményk...edni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó."

Kérdezte tőlem, de én nem tudtam válaszolni. Sikerült zavarba hoznia ismét a bőre illatával, a szeme puszta ragyogásával, a szikrázó mosolyával, az egész lényével. Türelmetlenül várt a válaszomra, de annyira elkábított ő maga, hogy gondolkodni sem tudtam, nem még megszólalni, és értelmes választ adni neki....

Minden ember hibázhat és hibázik is. Hibáink következtében vesztjük el biztosnak tűnő munkahelyünket, hűséges barátainkat, mindig mellettünk álló családtagjainkat és odaadó szerelmünket. Ha megbántanak minket, s csalódunk, épp úgy toljuk el magunktól azt, aki fájdalmat okozott, mint ahogy minket tolnak el maguktól azok, akiktől elvettük a boldogságot.  Az ember ösztönösen fél az újabb csalódástól, s nem látja be azt, hogy míg attól tart, hogy újra csalódik, mennyi lehetséges boldog percet dob el, mikor nem ad új esélyt. De helyes e az az út, amelyen a megkeseredettség miatt nem adunk új esélyt a boldogságnak?!Igen, mindig kell adnunk magunknak, másoknak és egymásnak egy újabb esélyt, mert sohasem tudhatjuk, mikor jön el a perc, amikor már késő lesz és csak annyit tudunk majd mondani „Pedig kettőnknek járt volna még egy esély!"

ηє α нιвáιт ѕzáмσℓ∂ αмιт єℓкöνєт, нaηєм:α νєℓє тöℓтöт вσℓ∂σg ρєя˘єкєт. αzт, нσgу нáηуѕzσя νσℓт, нσgу ηαgуση нιáηуzσтт.αzт, нσgу нáηуѕzσя éяєzтє∂, нσgу éяιηтéѕéтöℓ α нι∂єg кιяázσтт.ηє нízєℓgő, ηуáℓαѕ, ѕzéρ ѕzαναкαт νáяנ тőℓє єℓ.cѕαк ρáя éяzéѕт αмιвєη éяzéѕєιт мση∂נα єℓ.αzт ηézє∂, нσgу öℓєℓ мєg мιкσя ƒázσℓ,  нσgу єℓηézι-є ηєкє∂ мιкσя ηαgуσт нιвázσℓ.нσgу cѕóкσℓ мєg мιкσя вúcѕúzтσк, нσgу ηéz яá∂ мιкσя тαℓáℓкσzтσк.єℓνιѕєℓ-є úgуιѕ нα éρρєη нιѕzтιѕ éѕ ηуűgöѕ ναgу,  кєℓℓєѕz-є ηєкι úgу ιѕ нα вσℓση∂ éѕ gуєяєкєѕ ναgу؟؟!! éη α нιвáιт кєяєѕтєм éѕ  єℓмєηєкüℓтєм, єℓ˘ѕєzтєм. вáησм мáя, мєят мég ѕzєяєтєм, ∂є öяöкяє єℓνєѕzтєттєм...":(

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.

---

Oldal: ♥♥IdÉzEtEk, VeRsEk♥♥
ღ°•.♥.•°ღRiácska-idézetek-képekღ°•.♥.•°ღ - © 2008 - 2024 - riacskaidezetek-kepek.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat